Az Asztalos-Pfeiffer történet írása közben, 1993. év végén derült ki, hogy egy, az 1990-ben született írásomban (A XIII. utca 2-től a Béke utca 13-ig) szereplő alábbi mondat:
'A gödi "őstörténet" Kornél bácsi írásai között olvasható'
nem egészen helytálló. Az Ő roppant élvezetes, olvasmányos írásai között tényleg sok Göddel kapcsolatos visszaemlékezés, anekdota található, de a Scholtz-család gödi megtelepedésétől az én felcseperedésemig eltelt korszak pontos kronológiája és eseménytörténete bizony hiányzik.
Ami tehát a "XIII. utca 2-től a Béke utca 13-ig" címet viselő írásom előzményeit illeti, az alábbiakban ezt a hiányosságot igyekszem pótolni, Keresztapám említett visszaemlékezései, fennmaradt családi okmányok és (főleg Csabán!) megőrzött levelek alapján. Nem lehet azonban a gödi családi "honfoglalás" előtti családi események rövid összefoglalását sem mellőzni, mert anélkül a későbbi történések nem lennének érthetőek.
Egyik szépapám, Scholtz Gusztáv (*1842. Eperjes) 1873-tól már végleges budavári lelkész volt, és feleségével, Sztehlo Arabellával, valamint négy gyermekükkel a régi, Dísz-téri parókián éltek, ott ahol elődje és apósa, Sztehlo András és neje, Sárkány Aurélia ezt megelőzően 8 évig lakott családjával. Scholtz Gusztáv vári szolgálata idején, 1895. október 20-án szentelték fel az új, Bécsikapu-téri templomot; családja is az új parókiára költözött. 1894-ben egyházkerületi főjegyzővé, 1905-ben budapesti esperessé választották.
Másik szépapám, Tóth József (*1839. Mezősas) a debreceni kollégiumban tanult, majd jogi és színészi tanulmányokat folytatott. Több évi nevelősködés után állami szolgálatba lépett, de fiatal korában az 1868-ban elhunyt özv. Petőfi Sándorné (akkor Horvát Árpádné) Szendrey Júlia titkára is volt. Tóth József 1877. és 1906. között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kir. tanfelügyelőjeként működött. 1869-ben házasodott össze Vojacsek Adéllal, Vízkelety Béla festőművész özvegyével. Nekik kilenc gyermekük volt. A legidősebb volt közülük a nagyapám, Tóth Miklós (*1870. Pest), aki 1901. április 30-án feleségül vette Scholtzék leányát, Scholtz Gabriellát (*1876. Budapest). Esküvőjük a Bécsikapu-téren volt. Ismeretségük (Édesanyám szerint) onnan származott, hogy Scholtz Margit és Tóthék hatodik csemetéje, Tóth Mária (Maca) jó barátnők voltak. Scholtz Margit (*1874. Budapest) pedig nagyanyám festőművész és rajztanárnő nővére volt. Nagyapám, Tóth Miklós az esküvő idején vagy törvényszéki jegyző, vagy járásbírósági albíró volt.
Édesanyám, Tóth Margit 1902. február 23-án született nagyszüleim Lipót krt. 11. sz. alatti lakásán. Volt egy Erzsike nevű leánytestvére is, de kiskorában meghalt. A két kislány egy közös fényképen meg is van örökítve.
Nagyszüleim hamarosan Rákospalotára költöztek, nyilván a kislányok kedvéért egy kertes házba, a rövidke Morzsa utcába, a Rákospalota-újpesti vasútállomás keleti oldalára Az utcát ma is így hívják, és merőleges a vasútra. (Az írás végén található pótlás szerint a Sín utca 16. sz. alatti házról lehetett szó, a Morzsa utca torkolatával ferdén szemben kicsit északi irányban - AGy). Érdekes, hogy az ottani kutyát is Morzsának hívták. Itt laktak Anyám hatéves koráig, amikor is felköltöztek a Várba, a Verbőczy u. 3. sz. alá (én az 5. házszámot is hallottam emlegetni), nyilván az 1908-ban kezdődő iskolába járás miatt.
Göd szempontjából (de egyébként is) az 1906-1909. esztendők fontos eseményekben bővelkedtek mind a Scholtz, mind a Tóth családban.
Tóth József 1906-ban, az ú.n. "darabont-kormány" idején nyugdíjazását kérte, és nyugalomba is vonult; ebben az évben már amúgy is 67 éves volt.
Az ezt megelőző néhány évben a Scholtz-család a pozsonymegyei Modorban nyaralt, míg Tóth Miklósék egy-két nyarat Cirkvenicán töltöttek, a horvát tengerparton. 1906. július 7-én Modorból levelet írtak Scholtz Gusztávék legidősebb gyereküknek, Scholtz Kornélnak (akit húga, Margit tréfásan anyjuk "legkedvesebb fiának" szokott nevezni) Pestre. Beszámoltak arról, hogyan zajlik ottani egyhangú életük, és hogy (előzőleg) jól érezték magukat Döröcskén, az új rokonoknál: A télen lesz u.i. valamelyik hó 26-án Scholtz Oszkár és Ittzés Vilma esküvője. Scholtz Gusztávné arról is megemlékezik, hogy két nap múlva várják a táviratot a püspökválasztás eredményéről, amihez (Ő legalábbis) nem sok reményt fűzött. Tévedett, mert ekkor választották meg Scholtz Gusztávot bányakerületi evangélikus püspökké.
Azt írja továbbá Scholtz Gusztávné a fiának: "Hallom, hogy Gödön (!) béreltél szobát, és oda kijársz."
Keresztapám u.i. akkor már neves szemorvos volt, és hosszabb szemklinikai működés után éppen ebben az évben lett a Belügyminisztérium trachoma-ügyi előadója. Ezért úgy látszik abban az évben nem tudott rendes szabadságra menni. Helyette jó barátjának, dr.Kondor Feri bácsinak biztatására kibérelt egy szobát volt iskolatársától, lovag Floch-Reyhersberg Alfrédtól annak Adélházán (is) levő birtokán, a jelenlegi Duna-villával szemközti üres présházban. (A ház ma is áll, a Béke utca utolsó épülete, a két háború között Antoni-villának hívták). Így hívták akkor a sződi uradalomhoz tartozó, és parcellázás alatt álló gödi pusztának később Kisgödnek, majd Alsógödnek nevezett részét. Ennek az elhatározásnak az előzményeit Keresztapám leírta, de bizonyos részletek korrekcióra szorulnak, és ezért én is röviden összefoglalom a tényeket.
Kondor Feri bácsi felesége Telepy Abigél volt, Telepy Károly neves festőművész és Egressy Etelke lánya. (Róla írta Petőfi Sándor 1847-ben Egressy Etelke című költeményét: Ez a hölgy Egressy Gábor egykori színművész lánya volt.)
Telepyéknek volt egy szép kertjük és villájuk Káposztásmegyeren, a jelenlegi Egyesült Izzó-val szemben, a Duna-parton. Kornél bácsi közös barátaikkal sokat járt hozzájuk. Ezen a helyen azonban 1904-ben már felavatták a Fővárosi Vízművek új szivattyútelepét, tehát azt az egész részt már előbb ki kellett, hogy sajátítsák. Telepyék kertje kb. ott volt, ahol a Vízművek kerítésébe ékelődve régóta egy vízcsap (vagy kút) található, az arra járók szomjának oltására.
Telepyék ezért kényszerülhettek nyaralás céljából távolabbra húzódni, és így kerültek Kondorék is Adélházára. Közben Telepy Károly 1906-ban meg is halt, de akkor már a Duna-villának elnevezett egykori uradalmi épület az ő családjáé volt.
2. Az uradalmi tiszttartó háza
Keresztapa nagyon megszerette az akkor még ugyancsak vadregényes Duna-partot, és rábeszélte szüleit, hogy ők is tegyenek egy próbát: 1907-ben kibérelték egy nyárra a volt uradalmi tiszttartó három (vagy két) szobás házát. A jól sikerült "próbanyaralás" után Scholtz Gusztávné az 1907. szeptember 20-án kelt "adás-vevési szerződés" szerint összesen 10 557 koronáért megvette Flochtól az akkor 1519 négyszögöl kiterjedésű villatelket a rajta levő épületekkel együtt. A szerződést mint tanuk aláírták dr.Kondor Ferenc és dr.Scholtz Oszkár. A "XII. számú" nyaralóépület rossz karban levő tetőzetét még azon az őszön kicserélte az eladó.
Keresztapám a gödi kert megalapításának évében lett egyetemi magántanár. Ekkor volt 36 éves.
Nemcsak Kornél bácsi, hanem öccse, Scholtz Oszkár is szerelmese lett Gödnek. Erre utal, hogy a szintén Rákospalotán lakó Sassék az 1907-8. években már meglátogatták Oszi bácsit és Vilma nénit Gödön. Ezekben az években vehették meg első ottani ingatlanukat, a szülők kertjétől délre fekvő, kb. 1000 négyszögöles területet, a (valószínűleg) rajta már álló házzal. (Édesanyám emlékiratai szerint a házat is Oszi bácsi építette). Ennek a kertnek a bejárata nyugat felől volt.
Tóth nagyapám szüleinek és testvéreinek is megtetszett a gödi táj. Ezért, amikor sikerült eladniok azt a soroksári beszálló kocsmát, amit Tóth Józsefné (Vojacsek Adél) édesanyja, az 1900. (helyesen 1910 - AGy) Karácsonyán elhunyt Vojacsek Ferencné (Wimberger Jozefa) valamelyik rokonától örökölt, Ők is körülnéztek Gödön, és Flochtól megvették azt a hatalmas (kb. 3600 n.öles) területet, amelyik a Scholtz "latifundiumtól" délre, két utca között terült el, állítólag ölenként 2 koronáért.
Közben (Tóth) Maca néni is férjhez ment dr.Szőke Gyula komádii körorvoshoz, és ők meg azt a kb. 800 öles területet vették meg, amelyik a Scholtz-szülők kertje felé, a Tóth-ingatlantól északra terült el.
Mivel ugyancsak ezekben az években (1911-ben) Kornél bácsi "saját kontójára" megszerezte azt a 630 n.öles parcellát, amelyik a szülei nevén álló kerttől keletre feküdt, kialakult egy hatalmas, kb. 5 kat.hold nagyságú családi "birodalom". Az eredeti Scholtz-kert is kicsit megnőtt a hatósági utca-kiigazítások miatt, és így Scholtz Gusztávné és Scholtz Kornél együttes ingatlana végeredményben 1707+630 = 2337 n.öl volt.
4. Tóth Józsefné Vojacsek Adél (1896. szept. 16)
A nagy családok számára azonban a puszta telek, illetve a néhány meglevő kisebb épület még nem volt alkalmas a nyári tartózkodásra. Mindkét család építkezésekbe fogott. Tóth Józsefék 1909-ben építették fel azt a gyönyörű, tágas nyaralót, amelyik ma is lényegében eredeti (sőt felújított) állapotában messze kimagaslik a környék kisebb épületei közül (Vasvári Pál utca 15). Utolsó családi lakója Tóth Adél (*1875, +1957) néni volt; halála után a Tóth család a házat eladta. Tóth József nem sokáig élvezhette a gödi életet, mert 1912-ben Kisgödön elhunyt. Édesanyám pedig 1908-ban és 1914-ben is már járt Szőkééknél Komádiban.
A Scholtz-ház bővítése valószínűleg több lépcsőben zajlott, és az "öreg ház" az első világháború előtt már elnyerhette "végleges" formáját. A földszinten volt 2 szoba + hall a régi ház helyén; a nyugati fronton volt még egy nagyobb szoba és az óriási "nagyebédlő", meg a DNy-i sarokban egy kamra. A veranda L-alakú volt, fakerítéssel. A manzardban két szoba + padlásfülke volt. A déli fronton egy rövid folyosóról lehetett a kis udvaron átmenni a konyhaépületbe (az én időmben az ottani cselédszobán Terka, a szakácsnő és Irén, a szobalány osztoztak) és a házmesterházba, amelynek a pincéje fölött mosókonyhát építettek. Kornél bácsi első üvegháza a konyhaépület keleti végéhez csatlakozott. Hogy a későbbi fürdőszoba helyén mi volt, arra már nem emlékszem.
A nagy ebédlőben eleinte egy közepes méretű kandalló-szerű cserépkályha volt, de az aligha fűtötte ki az egész helyiséget rendesen.
5. Jobbról: Tóth Józsi, Emi, Maca, Ilma, Leona és Nagymama a Szentkirályi u. 3-ban
Még az első háború alatt nagyszüleim lányukkal átköltöztek az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Ráth György utcai bérházába, a 18. sz. II. emelet 12. sz. lakásba. Nagyapám később (1920-26. között) ennek az egyesületnek ügyvezető elnöke is volt.
Mind nekik, mind Tóth Józseféknek (akik a Reáltanoda utcában és a Szentkirályi utcában is laktak) felüdülés volt a gödi friss levegő. Sokat jártak oda, persze vonattal, aminek eleinte csak Gödön volt állomása, az alsógödi később létesült.
A házakon kívül óriási feladat volt a hatalmas kertek akácerdejének helyén kialakítani azokat a gyönyörűen karbantartott díszkerteket, meg a veteményes-gyümölcsös részeket, amelyeket Scholtzéknál főleg Kornél bácsi, Tóthéknál pedig Adél néni dédelgetett. Keresztapám elsősorban az örökzöldek és gyümölcsfák telepítése terén fejtette ki tevékenységét, a veteményeskertet az édesanyja gondozta, aki azonban 1915. december 28-án elhunyt. A gödi kertet utána Kornél, Margit és Ella gyermekei örökölték, mert Oszi bácsi részét megváltották. 1917. április 2-án meghalt Scholtz Margit is, és azután az egész Scholtz-kert Scholtz Kornél és Tóth Miklósné tulajdonába került.
Közben Oszi bácsi eladta az ezzel szomszédos telkét, és megvéve az azzal szemközti ingatlant, ott 1914-ben házat épített. Az előbbit Badzeyéknak adta el, ez utóbbit később valamikor Szudy Elemérnek, és vett két másik telket. Az egyik a gödi Duna-parton volt, a Kondor-kerttől délre (Gorkij utca 19, meredek lejtős részén forrás is van, nem volt bekerítve, azon át mentünk le néha a Dunához, egyszer pedig Kérészyék sátoroztak rajta egy éjszakát - AGy). A másik pedig a Szentendrei sziget legmagasabb pontján. Ez utóbbi helyen faházat is épített, de hogy az mennyire volt lakható, arra már nem emlékszem. Mindenesetre később a "nagyebédlő" melletti szobát ők használták. Ott tanított Vilma néni engem harisnyát stoppolni. Scholtz Margit festményei közül kettő Juditnál van: A régi házat mutatja. A nagy ebédlő északi ablakát és a manzard ablakát, valamint a kert egy részletét a Holdvilág utcai 3 képe ábrázolja.
A gödi kerti bútorok közül az öntöttvas lábú padok és az asztal állítólag még a Sárkány-család valamelyik felvidéki vasgyárából származnak. Egy 1915-ből származó felvétel tanúsága szerint a jelenlegi zöldre festett deszkaülésű és -támlájú két pad alighanem a Duna-villából való, mert akkor még az ottani kertben ültek rajta Kondorék és Scholtzék.
1922-ben szüleim birtokba vették a Ráth György utcai emeleti lakást, mert Nagyszüleim leköltöztek a földszintre, és az 1918, vagyis nyugdíjba-menetele óta Oszi bácsiéknál lakott Scholtz Gusztáv is hozzájuk költözött. Kornél bácsi 1919-ben egyetemi rk. tanár, majd orvos-államtitkár lett a bel-, illetve népjóléti minisztériumban.
1924-ben gyulladt ki Gödön a villany Édesapám és egy Nay nevű mérnök tevékenysége nyomán. Nay-é volt a jelenlegi Vegyipari Üdülő a Huzella-kert mellett, a Jávorka utcában.
1925-ben két temetés is volt a családban: Scholtz Gusztávé és özvegy Asztalos Istvánné Wargha Eszteré, rájuk alig-alig emlékszem.
Szintén csak fényképről ismerem az 1918-ban elhunyt másik szépanyámat, özvegy Tóth Józsefnét is. A Tóth-villában azonban még igen sokszor megfordultam gyerekkoromban én is.
A következő minőségi változás a gödi viszonyokban 1927-ben következett be, ekkor létesült a kerti vízvezeték. Azt hiszem, hogy a jelenlegi kutat még azt megelőzőleg ásták, talán még 1911. előtt?
1929-ben kezdték meg a Keresztapa új házának az építését. Ebben az évben állították fel az öreg ház előtti szökőkútban a most is ott található halat tartó kisfiút ábrázoló szobrot is.
Bár nem tartozik közvetlenül az ingatlanok történetéhez, megemlítem, hogy Édesapámnak egymásután 3 csónakja is volt Gödön. Először 1926-ban vett egy gumicsónakot, majd 1927-ben a "traktornak" nevezett motorcsónak-testet vette meg az ELTO farmotorral ("Muki"), végül a csónaktestet 1929-ben cserélte ki arra, amelyik aztán a háború végén elpusztult.
Kornél bácsi háza 1932-ben lett készen. Ennek az évnek a Karácsonyán már annak hatalmas földszinti "studiójában" aludtunk mi is, meg az akkor "született" Pusi-nevű kis tacskó is. Ekkor már biztosan a karácsonyfán volt az az aranyhalacska, amelyik Kornél bácsi gyerekkorából származik, és ma is használatban van. Keresztapám mindig ellenőrizte, hogy megvan-e még? A két ház akkor még nem volt összekötve.
Mind Kornél bácsi, mind Nagyapám 1935-ben ment nyugdíjba, előbbi államtitkárként, utóbbi kúriai bíróként, és nyugdíjas éveiket Gödön akarták leélni. Ezzel összefüggésben 1932-35. között modernizálták és kibővítették az "öreg házat" is. Ekkor létesült a két házat összekötő fürdőszobás traktus, a folyosó, az ottani vízvezeték, majd a fürdőszoba feletti vendégszoba. Ekkor nyerte el mostani alakját a veranda, és lett kisebb, hogy az egyik földszinti szobát ne sötétítse be.
Nagyapámék már 1932-ben kiköltöztek, de az átmeneti időben még Pesten (helyesebben Budán - AGy) is laktak. Mi 1933. áprilisban költöztünk le a Ráth György utcában a II. emeletről az Ő földszinti lakásukba. Ennek volt egy fedett, védett DK-i verandája, itt mászott be az a betörő szeptemberben, aki Édesapám zsebóráját is ellopta a feje mellől.
8. A kisfiú helyén még csak Pfeiffer Péter áll az öreg ház előtt (kb. 1930)
Nagyapám szenvedélyes méhész is volt. Ezt a passzióját eleinte testvéreinek telkén űzte, közel a XIII. utcai (Kodály Zoltán utca - AGy) kerítéshez volt a méhese. Amikor gödi lakosok lettek, a jelenlegi alumínium garázs helyén épített egy új méhest magának. Sajnos, nem sokáig élvezhette, mert 1937-ben elköltözött az élők sorából. Ebben az évben vette meg Keresztapám Szőke Gyula bácsiéktól azt a 421 öles parcellát, ami a Scholtz-kerttel határos volt, és az ottani akácos helyén gyönyörű gyümölcsöst hozott létre (a komposzt-gödör mögötti 3 részre osztott telek, a Vasvári Pál utca 19. alatt is volt kapuja - AGy).
9. A napóra a mi hétvégi házunk előtt: "Non numero horas nisi serenas"
1936. augusztus-november folyamán tervezte meg Édesapám a napórát. Eleinte az öreg ház előtti (régi) réten állt (ez ma Kardosék kertjére esik), majd a mi hétvégi házunk elé került, 25 éves kényszerpihenő után. A nagyebédlőben a kályhát egy sokkal nagyobbra cserélték ki, de bizony kemény teleken nem volt érdemes benne fűteni, mázsaszámra ette a fát.
Még néhány emlék jutott eszembe az én időmből is. Kisgyerekkoromban Sződről jártak tejterméket áruló tót parasztasszonyok, és hozták a nyaralóknak a tejet, a friss tejfölt, talán tojást is. Később volt egy Etel keresztnevű hölgy, aki lovas kocsin járta be a községet azonos céllal. Férfikalap volt a fején és szivar a szájában. Mély, férfias hangja ma is a fülemben cseng.
Volt még egy Etel Gödön: Dr. Toldy Etel, a községi orvos. Az ő nevéhez fűződik az az anekdota, amelynek végén a (sikertelen foghúzás során - AGy) letört fogú bácsit beküldte a Csengery utcai rendelőbe azzal, hogy "a többit már a Csengery utcában is meg tudják csinálni". Sírja a régi temetőben van, azt hiszem, a Tóth-sírral átellenes oldalon. Ugyancsak annak az oldalnak az ÉNy-i végén volt egy ideig az Adél néni által tujákkal szegélyezett (tervezett) Tóth-sírkert is, de aztán végül is oda nem temetkezett senki a családból. Adél néni hamvai is a Farkasrétre kerültek.
10. A gödi nagyebédlőben (Tölgyesi-Kadosa lakásban) állt hatalmas kályha rajza
A Béke utcai fronton valamikor az egész utca szintje olyan magasságban volt, mint a Debreczeni-villa (Béke u. 12, Márta-villa, gyermekeink szerint: "Göddel szemben" - AGy) előtti járda. Az ostrom után vágták le az úttestet a jelenlegi szintre, de a velünk szemközti járdát nem bántották. Az akkori jegyzőnél Debreczeniék valahogy elérték, hogy a kerítésük betonlábazatára tekintettel, ott maradt a régi szint. Kornél bácsi kerítése persze a levegőben lógott ezután. (Egészen 1972-ig, amikor a Béke utcai frontot eladtuk, illetve a Béke utca 13. alatti új bejáratot létesítettük - AGy). Nemsokára jött az államosítás ...
Valamikor az akkori XVII. utcán (Béke utca - AGy) hajtott végig Floch hangos "Soma!" kiáltással, mire Soma (Keresztapám) menekült a kert legbelső sarkába. Nem nagyon szívlelte nagyhangú barátját ...
Ezzel tulajdonképpen elkészültem volna a gödi történet régebbi részével is. Még néhány pénzügyi adattal szeretném illusztrálni azt, hogy Keresztapám, aki agglegényként élt, milyen sok anyagi támogatást nyújtott a család többi tagjának.
Oszkár bácsinak több éven át, több részletben összesen 22 000 pengő segítséget nyújtott telekvásárlási- és házépítési elképzeléseinek megvalósítására. És bár ennek nagy részét kölcsön formájában adta, egy rokonánál, Markó István közjegyzőnél letétbe helyezett egy - az Ő halála esetén érvénybe lépő - törlési engedélyt. Persze a történelem gondoskodott arról, hogy ennek felhasználására ne legyen szükség ...
Édesapám az Ő 5000 pengős hozzájárulásával (is) vehette meg 1937-ben Wanderer autóját. Ez a kocsi (akárcsak a csónak) télen a DNy-i sarokban épült garázsban tárolt. A behajtás céljára kocsibejáró is készült a XIII. (Kodály Zoltán - AGy) utcai fronton. Úgy tudom, hogy a csónak is közös volt.
Az öreg ház átépítésére Nagyszüleimnek 10 000 pengős támogatást nyújtott, hogy gödi lakásuk minél kényelmesebb legyen.
1929. januárban Édesapám kénytelen volt kilépni a STEAUA nevű (román érdekeltségű) olajipari vállalattól, mert egy Constant nevű kibírhatatlan pasas jött főnöknek. Ekkor Kornél bácsi segítségével tudott elhelyezkedni az OTI-nál. Azt hiszem, akkor kapott egy végkielégítési járandóságot, amit Török Józsi bácsinak, Keresztapám elsőfokú unokatestvére fiának (Édesanyám másodfokú unokatestvérének) adott kölcsön, aki Tápiószelén gazdálkodott. Gyerekkoromban voltam is ott én is. Emlékszem rá, hogy éveken keresztül folytak kellemetlen telefonbeszélgetések Apám és Józsi bácsi között, aki - nem akart (vagy nem tudott) fizetni. Végül is 1941. novemberében, tehát már jócskán inflálódott pénzzel történt meg a visszafizetés. Ekkor vették meg Szüleim a Holdvilág utcai lakást, kb. 44 000 pengőért, Kornél bácsi 27 000 pengős segítségével. A lakbérjövedelem egy része természetesen Őt illette. Az 1945-ös helyreállításhoz is hozzájárult 2800 P-vel, még a nagy infláció előtt.
11. Kornél bácsi üvegháza helyén épült kis házikó
Azt, hogy az 1939. szeptemberben megvett Deres-utcai telek vételárába Kornél bácsi "besegített-e", nem tudom. De szüleim ostrom utáni talpra állásában, a mi berendezkedésünkben a (Békés)Csabáról származó bútorok mellett igen nagy szerepe volt az - oroszok által már kifosztott - Gödről hozott bútoroknak: Az én íróasztalom, a nagy könyvespolc, a kis kerek asztal (mind mahagóni) egytől-egyig Kornél bácsitól kapott ajándék. Az 1878-ból származó, Scholtz Gusztáv-féle karosszéket Vilma nénitől kaptam. Arra, hogy a Scholtz Imre által készített szekreter mikor került hozzánk, már nem emlékszem.
Mindezek miatt ma is lelkiismeret-furdalásom van azért a gyerekkori stiklimért, hogy amikor egyszer Keresztapám kiküldött az országúti pékhez kifliért, mire hazaértem a szállítmánnyal, mindkét kiflivég már hiányzott. Nagyon szerettem a kifli végét ...
Mellékelek még egy vázlatot is a gödi családi telkekről. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes emlékem. A mostani Peőcz szomszéd második elődjét Ősz Arankának hívták. Ez a néni még kisgyerekkoromban arról beszélt nekem, hogy a két kert közötti kerítés nem jó helyen van. Ugyanakkor a Kornél bácsi és Flochék által aláírt adás-vételi szerződés 3. pontja szerint "bármelyik félnek jogában áll, de csakis a szerződés aláírásától számított három hónapon belül az eladott telket felméretni ...", és az esetleges eltérésnek megfelelő összeget a másik féltől követelni. Hogy ez megtörtént-e, arról nem találtam feljegyzést. A pár évvel ezelőtt végrehajtott általános felmérés szerint viszont a mi telkünk nagyobbra sikeredett, mint amire én számítottam. Nem lehetetlen, hogy az Ősz néni visszaemlékezésének ez volt az alapja. Persze a dolog már régen elévült.
Érdekes, hogy az előző Floch-Scholtz szerződés ilyen pontot nem tartalmazott.
Ősz Aranka sógora volt az a Dobozi úr nevű vasúti tisztviselő, akinek sehogy sem sikerült Susits Lóri bácsit meggyőzni arról, hogy a szerelvény "kezelése" miatt nem fordulhat egy vonat Vácról azonnal vissza. Valamennyiök hamvai ma már a gödi (általunk ismert) temetőben nyugszanak ...
Arról pedig, hogy az egykor 2758 öles gyönyörű parkból ma már csak 935 négyszögölön (illetve helyesen 3518 m2-en) rohangálhatnak az unokáink, meg hogy csak Kornél bácsi üvegháza helyén épült kis házikóban és egy faházban töltjük gödi napjainkat, már a történelem tehet. Persze rendben tartani ennyi is bőven elég.
A csodálatos örökzöld parkot, a nyesett sövényeket, a varázslatos sziklakerteket, az aranyhalak által benépesített tavakat pedig már csak fényképek őrzik, és az emlékezet ...
1994. február 6. (Dr.Asztalos Péter)
1996. novemberben megtaláltam azt a rákospalotai házat, amelyben Édesanyám kb. 1903-1908. között szüleivel lakott. Ma is ugyanúgy néz ki, mint két régi fényképen. Nem a Morzsa utcában van, hanem az arra merőleges Sín u. 16. sz. alatt, a Morzsa utca torkolatával ferdén szemben, északi irányban. A telek nyugati vége a pályaudvarig ér ki, az ottani kerítés mellett nincs "legális" ösvény. Ezek az utcák ma sincsenek kikövezve.
1996. november 15. Dr.Asztalos Péter
A váci Földhivatalban még az 1960-as, 70-es években is használt kataszteri térkép méretaránya volt 1:1440, több ilyen térképvázlat található a családi iratok között.
Gyerekkoromban, tehát 1952-1965 között (de már korábban is) a
- Scholtz Gusztávné,
- Sch. Kornél és
- Szőke
jelzésű területek alkották a Scholtz-kertet.
Szaggatott vonalak jelölik az 1965-1972. között keletkezett telekmegosztásokat.
XI - Kossuth Lajos utca
XII - Gorkij utca - Tamási Áron utca
XIII - Sallai Imre utca - Kodály Zoltán utca
XIV - Fürst Sándor utca - Vasvári Pál utca
XV - Petőfi Sándor utca
XVI - József Attila utca
XVII - Sztálin út - Béke út
XVIII - Bischof házaspár utca
XIX - Jávorka Sándor utca
Tóth Margit és Erzsike, Rákospalotai ház