Részlet az imádságból: Könyörgünk, Urunk, azokért, akik valakit, akit szerettek, ezen a héten kellett, hogy elengedjenek. Te légy mellettük, te légy az ő vigasztalójuk, erősítőjük. Add, Urunk, a feltámadás reménységét őnekik!
Hirdetés: Mindenekelőtt szeretném a testvérek tudtára adni, hogy Isten kegyelmesen hazahívta közülünk Szőllőssy Lajos presbiter testvérünket, aki feleségével együtt hosszú időn keresztül egyik motorja volt a gyülekezeti életnek, és végezték hűségesen a kazettamisszió szolgálatát, sokakhoz eljuttatva így Isten megmentő örömüzenetét. Az ő élete és hazamenetele összefoglalható azzal az igével, ami az utóbbi évtizedekben feleségével mindkettejük életét fémjelezte az Ézsaiás könyvéből: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Hálásak vagyunk az ő életéért, és hisszük, hogy ő hazatért. Az ő temetéséről, időpontjáról, később intézkednek majd. Majd hirdetjük alkalmas időben azt is.
426. ének
1. Már keresztem vállra vettem
S érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.
A mi segítségünk és vigasztalásunk jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten, ámen.
Énekeljük együtt a 89. Zsoltár első versét: Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem ...
1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem,
És hűséges voltát mindenkor hirdetem,
Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma,
Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha,
És hogy mind az égig erősíted, megtartod
Te szent igazságod és a te fogadásod.
Imádkozzunk: Mindenható Istenünk, magasztalunk téged, mert Te vagy életnek és halálnak, élőknek és holtaknak mindenható Ura. Kérünk, segíts most elcsöndesednünk előtted, és legyen a te hozzánk szóló igéd vigasztalás, bátorítás. Ajándékozz mindannyiunknak választ a kérdéseinkre, bizonyosságot a kételyeink helyére, békességet a szívünkbe, ámen.
Isten igéjét Ézsaiás könyvének 43-ik részének első három verséből olvasom: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mész át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az ÚR, a te Istened. Ne félj, mert én veled vagyok!
Kedves testvéreim! Ez az ige, amit Szőllőssy Lajos testvérünk gyászjelentésén olvashattunk, elkísérte őt egész életében. Pontosabban az az Isten kísérte őt végig hűségesen, aki a benne bízóknak ezt az ígéretet adta és adja.
Ezzel az igével indultak el élete párjával az esküvőjükön (1949.05.28). Ezzel adtunk hálát Istennek az 50-ik házassági évfordulón (1999.05.27). Ez az ige volt ott a szívében, amikor gyermekei születtek, de ő mondta el, hogy ez az ige muzsikált ott benne sokszor a hétköznapok sokféle gondja, nehézsége, bizonytalansága között is.
Ez a néhány mondat egyebek között Isten hűségéről beszél. Arról, hogy ő megtartja ígéreteit, nem felejti el szavát, s nem feledkezik meg azokról, akiket egyszer szövetségébe fogadott, s akiket biztosított arról, hogy mindig számíthatnak rá. Isten minden körülmények között hűséges. Legrosszabb esetben egyoldalúan is. Még akkor is, ha mi hűtlenekké válunk. Ebből az örök isteni hűségből táplálkozott Szőllőssy Lajos hűsége is. Mert ha egyetlen szóval kellene jellemezni őt, akkor úgy gondolom, a legtalálóbb ez lenne, hogy ő hűséges volt.
Hűségesen együtt voltak 54 éven keresztül élete párjával, akivel minden örömét és gondját megoszthatta. De ma már főleg a mai fiatalokat szinte megmosolyogtató az, hogy 51 éven át minden reggel 4 átszállással hűségesen járt ugyanarra a munkahelyre. A végén barátaival, munkatársaival együtt a történetét is megírták a Tungsramnak.
(19)46. óta hűségesen ott volt az istentiszteleten, és Isten igéjét az életben igyekezett gyakorlatra váltani. És 31 év óta hűségesen szolgált, mint presbiter. Amikor 31 évvel ezelőtt megkérdeztem, vállalna-e presbiteri szolgálatot, rövid gondolkozás után azt mondta: Semmiképpen nem, ilyen bűnös ember arra nem méltó. Aztán elővettük a Bibliát, és megnéztük, hogy mit tanít nekünk Isten a bűnös emberekről, és mit tehetünk mi a bűneinkkel. Tudta ő ezt korábban is, de amikor ilyeneket olvastunk, hogy ha megvalljuk bűneinket, Isten hű és igaz, és megbocsátja azokat, és megtisztít minket minden hamisságtól (1Ján 1:7), akkor azt mondta, hogy hadd jöjjön vissza másnap. Másnap hozott egy hosszú listát, és ebből lett egy életgyónás, egy megrendítő, bűnvalló imádság, ami egy hálaadó imádságba torkollott. Együtt adtunk hálát azért, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. És így már vállalta ezt a szolgálatot. És ennek a szolgálatnak az értékét pontosan az adta meg, hogy anélkül, hogy erről sokat beszélt volna, észrevétlenül, csöndesen, de hűséggel végezte azt, amit vállalt.
És Isten különös hűséggel hordozta őt és őket, valóban tűzön-vízen keresztül, mert volt ott minden ezen a hosszú, küzdelmes életen át. De Isten mindig megbizonyította jelenlétét, szabadítását, szeretetét. És ő mindig azt vette észre, ami ajándék. Hálás volt feleségéért, gyermekeiért, unokáiért. Olyan kegyelme Istennek, hogy örülhetett még pici dédunokájának is, és hálás volt mindenért, amit másokért, végső soron az ő hűséges Uráért tehetett hálából.
És Isten hűségét közelről láthattuk az ő betegségében. Abban, ahogy az ilyen betegségekkel együtt járó sok-sok nyomorúságtól őt megőrizte, ahogy még a nehéz terhet is megkönnyítette, ahogy megsokszorozta szeretteinek a szeretetét, gyöngédségét, fizikai erejét, és abban is, ahogyan csöndesen hazahívta őt magához. Mi most valóban csak azt mondhatjuk, amit az ősi Zsoltárral énekeltünk, hogy hálát adunk az Úr irgalmáért, és hűséges voltát másoknak is elmondjuk.
Mert miről is szól ez az ige, ami őneki olyan sokat jelentett? Arról szól, hogy Isten kiválaszt magának embereket, azokat elhívja az ő igéje által, azokat kiváltja - ne félj, mert megváltottalak - kiváltottalak, azt mondja itt Isten. Mint ahogy a rabszolgát kiváltották reménytelen, nyomorúságos helyzetéből, úgy jött el Jézus Krisztus erre a világra, és nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott ki minket a bűnnek, az értelmetlen életnek, a reménytelenségnek a rabságából, és ajándékozott meg az Isten gyermekeinek a szabadságával, és azzal a reménységgel, amelyik a benne hívők szívében minden körülmények között megmarad.
Kiváltja tehát Isten az övéit, Jézus nagy árat fizetett ezért. Aztán megajándékozza őket feladatokkal, amit azok, akik így ingyen, ajándékként megkapták ezt a lelki szabadságot, boldog örömmel végeznek. Kitüntetésnek tartják, hogy ilyen gazdának, ilyen Úrnak a szolgái lehetnek, a jutalmuk pedig az, hogy ha hűségesek voltak a kevésen, akkor többel bízza meg őket az ő Uruk. Az útjuk végén meg azt mondja a gazda az ilyen szolgáknak, Jézus szavai ezek: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevésen, menj be a te Urad ünnepi lakomájára!
Lajos ezóta már ott van. Mi még itt maradtunk, egy ideig küszködünk, vajon fontos-e nekünk az, hogy az Isten hívására mozduljunk? Örömhír-e az, hogy Jézus Krisztus kiváltott ennek a gonosz világnak minden megkötöző erejéből, legfőképpen az Isten elleni lázadás kényszeréből, amit a Biblia bűnnek nevez. De a halál, az örök halál rabságából is, és elmondhatjuk-e minél többen azt, hogy áldom az Istent, hogy ekkora árat fizetett értem, én pedig a hátralevő időmben neki akarok hálásan szolgálni, tudva azt, hogy a sáfárokban csak egy kívántatik meg igazán, hogy hűségesnek találtassanak. Aztán ha hűséggel szolgálok, egyszer majd nekem is azt mondja, hogy jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevésen, menj be a te Uradnak ünnepi lakomájára!
Aki ilyen szívvel szolgál, aki tudja, hogy mit fizetett érte Jézus Krisztus, aki boldogan vallja nemcsak azért, mert meg kellett tanulnia a konfirmációkor, hanem azért, mert igaznak tartja, és ebből él, hogy mind életemben, mind halálomban, mind testestől, mind lelkestől nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona lettem. Az ilyen ember minden körülmények között, tűzben-vízben tud elégedetten, hálásan, kiegyensúlyozottan, békességgel, reménységgel, sőt derűs szívvel élni. Szőllőssy Lajost Isten olyan emberré formálta, akinek az élete csöndes, szép illusztráció arra, hogy lehet így élni, hogy érdemes így élni, hogy csak így érdemes élni.
És ennek az igének az utolsó mondata legyen most Isten bátorító, igaz ígérete, különösen azokhoz, akik a legtöbbet veszítették az ő elmenetelével. Így fejeződik be az Isten hűségéről szóló bizonyságtétel: Ne félj, mert én veled vagyok! A gyászban is, az egyedüllétben is, sokféle kérdés közepette is, fogyó erővel is, és ő a benne bízóknak megmutatja, hogy az valóság lehet, hogy akinek az élet Krisztus, annak még a meghalás is nyereség. Amíg pedig itt kell hordanunk a terheinket, mindenre lehet erőnk abban a Krisztusban, aki minket megerősít.
Imádkozzunk: Atyánk! Hálát adunk neked, hogy túlláthatunk a láthatókon. Köszönjük, hogy sokkal többet mutatsz most nekünk, mint ez a ravatal, mint az emlékeink, vagy a könnyeink. Dicsőítünk téged, aki nagy árat fizettél mindannyiunk életéért. Köszönjük, hogy azt akarod, hogy értelmes, tartalmas legyen ez a néhány évtized, amit itt töltünk el, és örök életet kapjunk ajándékként, kegyelemből tőled. Köszönjük neked a mi elköltözött testvérünk földi életét. Tiéd legyen a dicsőség mindazért, ami szép, tiszta, nemes volt őbenne. És téged kérünk, légy nagyon közel azokhoz, akiknek most űr támadt az életükben, és ezt az űrt te magad töltsd ki! A te jelenléted, vigasztaló, erősítő bátorító szereteted vegye körül őket! És kérünk, hogy mindnyájan hadd ismerjük meg ezt a te hűségedet, hadd tudjuk hálásan fogadni ajándékodat, és a testben hátralevő időnket ne nélküled, hanem veled, neked szolgálva tölthessük el. Így taníts meg minket úgy bízni benned, hogy legyen a szívünkben megalapozott reménység, és tudjunk ezzel a reménységgel élni, ezzel gyászolni, és ha egyszer majd minket hívsz, ezzel a bizonyos reménységgel hozzád haza menni. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nékünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól,
Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
Áldás előtt énekeljük 421-ik énekünk első versét: Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám ...
1. Tudom, az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám,
Már int felém, és koronát
Ígér a földi harc után.
Bár a világ gúnyol, nevet,
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, vigasztaló és reménységet adó szeretete legyen mindannyiótokkal! Néki pedig adjon csöndes pihenést a boldog feltámadásig is, ámen!
Hallgassuk meg itt a megnyitott sírnál Jézus Krisztus szavait: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, és ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak én általam (Ján 14:2-6).
Valljuk meg a mi hitünket, és mondjuk közösen az Apostoli hitvallást:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban,
az Ő egyszülött Fiában,
a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Ámen.
Ebben a hitben adjon a mi Urunk boldog viszontlátást őnála, ámen!
Énekeljük a 466-ik énekünket: Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán ...
1. Rád tekint már hitem,
Megváltóm, Istenem,
A Golgotán:
Halld könyörgésemet,
És vedd el vétkemet;
Mostantól hadd legyek
Tiéd csupán.
2. Szívemet töltse be
Kegyelmed ereje
Buzgósággal!
Meghaltál érettem;
Add: szívem s életem
Teérted éghessen
Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon
Félelem s fájdalom:
Fogd kezemet!
Derítsd fel éjemet,
Szárítsd fel könnyemet:
Tévelygésben ne hagyd
Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy,
És a halál ahogy
Jön már felém:
Megváltóm, ments te meg
Kétségtől engemet,
Nálad hogy üdvömet
Meglássam én.
A 421-ik éneket folytassuk a második versével: Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet...
2. Remélek Jézusomban én,
Ő törlé el sok bűnömet,
Ajkáról hívón zeng felém:
Jer haza, vár rád Mestered!
Bár a világ gúnyol, nevet,
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
3. Előttem oly csodálatos,
Hogy értem szállt a földre le;
Miattam annyit szenvedett,
Bűnömért annyit véreze.
Bár a világ gúnyol, nevet,
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem,
Az óra fut, a nap közel,
Elébe állok csakhamar,
Megváltó Jézusom, jövel!
Bár a világ gúnyol, nevet,
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
Még a 90-ik Zsoltár 1. versét énekeljük: Tebenned bíztunk eleitől fogva ...
1. Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy, erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.
Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él az. Hiszed-é ezt (Ján 11:25-26) ? Ámen!